Otthon és itthon – 45 nap

… azaz pont másfél hónapja otthonomba – nem zárva, hisz a szükséges dolgokért kijárhatok, – de bezárkózva élem az életem, vagyis éljük az életet. Ez az állapot sok ember számára rabságot jelent, frusztrációt okoz. Én az első naptól azt mondogatom, ez nézőpont kérdése, attól függ, ki hogyan, minek éli meg. Ezzel kapcsolatban olvastam ma egy

Otthon a konyhában, de nem csak

Megszégyelltem magam a tegnap, ugyanis azt olvastam valahol, több helyen is, hogy most a négyfal közé zárva (szinte) mindenkiből szakács lett, meg pék, arról beszélünk a legtöbbet, hogy mit főzzünk és mit együnk és folyton ételfotókat osztunk meg a közösségi média oldalain. Merthogy ez rám is igaz, már többször beszámoltam arról, hogy naponta a konyhában

Otthon – a megelepetések vonzalmában

Azt vettem észre, hogy ha az ember valami iránt folyamatosan érdeklődik, az a valami egy idő után kezd lépten-nyomon az útjába kerülni. Úgy mint a reklám, hogy megnézek valamit az interneten, egy függönyt, vagy szőnyeget, vagy kerti bútort és akkor attól kezdve ezek a reklámok jönnek velem szembe. Ha most repülőjegyet, vagy szállodákat nézegetnék (!),

Otthon és a csodák

Egy (szerényen) terített asztalon látható egyszerű tárgyakban is mennyi történet van, hány személy, érzés, gondolat, – ez motoszkált ma végig a fejemben. És magamban egy gyors leltárt készítettem az itt látható dolgokról, hogy melyik honnan van, és mi a története. Ráadásul, mikor mindennel végeztem, egy újabb nem várt (csodával?!) történettel találtam szemben magam! A karantén,

Otthon – édes otthon

… mert hát milyen is lehet, ha nem édes? Mondjuk lehetne keserű, vagy unalmas, vagy szomorú, egyhangú, stb. Nekem nagy öröm, hogy itthon ülhetek és rendezhetem a lakást, a teraszt, a konyhát, kamrát….. ja és főzhetek. De erről már sokszor írtam. Most sem fogom kihagyni. Úgy érzem, előttem a végtelen lehetőségek sora…. A ma délutánt

Otthoni örömök

…Mert nem tudtam belépni a blogomba. Valahogy úgy jártam, mint mikor elveszítettem a lakáskulcsot és nem tudtam bejönni. De most még az ajtót sem találtam ráadásul. Aztán egész napos gondolkodás, próbálkozás után sikerült rátalálnom az ajtóra is és a kulcsra is! Nagy megkönnyebbülés! Lassan átmegyek gasztrobloggerbe, úgy érzem, ha így folytatom. Ugyanis délelőttönként, vagy esténként

Otthon – bent és kint

Mielőtt leültem volna, megírni az Otthon-naplóm következő bejegyzését, olvasom, hogy 300 (háromszáz) kulturális intézményben dolgozó személyt (bábszínészt, zenészt, néptáncost, könyvtárost, muzeológust) küld kényszerszabadságra a Maros megyei önkormányzat, vagyis a megyei kulturális intézmények működtetője. Ez azt jelenti, hogy az alapfizetésüknek a 75 százalékát fogják megkapni. Ez a kényszerszabadság úgy hangzik, mintha az alkalmazottakat arra kötelezték volna,

Otthon – József Attilával és más emlékekkel

Úgy érzem, van egy mulasztásom, éspedig az április 11-i magyar költészet napja, vagyis József Attila születésnapja, amelyet nem felejtettem el, csak éppen nem jeleztem ezzel kapcsolatosan semmit. (Márai Sándor is április 11-én született, 1900-ban). Amióta 2013-ban Balatonszárszón jártam, József Attila sógorának a volt nyaralójában kialakított emlékházban, minden évben elmesélem, mennyire megható volt számomra a költő

Otthon és máshol – húsvét

Az idei csendes, a négy fal közé zárt húsvét arra is alkalmat ad, hogy felidézzük az előző ünnepeinket, végiggondoljuk, hogy is volt, kikkel találkoztunk, hol és hogyan ünnepeltünk. És természetesen arra is, hogy átértékeljünk számos dolgot az életünkben. Eszembe jutnak az előző évek húsvétjai, szokások, családi összejövetelek, ünnepi terített asztalok, locsolók fogadása. Nem mindig volt

Otthon – ha kinézek az ablakon

Ha besüt a fény valahová, ha a napnak csak egy-két sugara is érinti a zugot, ahol éppen tartózkodunk, rögtön úgy érezzük, hogy van remény, lesz még élet a nehézségek után is. Van egy nagyon ötletes kezdeményezés a Facebookon, Kilátás az ablakomból karantén idején, egy angol, illetve egy magyar nyelvű csoport, amelynek a tagjai azokat a