Megmacskásodtunk

Soha ne mondd, hogy soha! – vagyis azt gondoltam, hogy soha nem lesz nekem már állatom. Aztán mégis lett. Nemrég egy macskával gyarapodott a család. Mert Juci, a kis két hónapos fekete-fehér nősténycica, igazi családtagnak számít, éppen úgy gondoskodunk róla, mint bármely gyerekről, vagy felnőttről, tekintettel vagyunk az igényeire, a szükségleteire, ha elaludt, lehalkítjuk a

A szent hely, az öregasszony és a szórakozás

 Olvasom a hírek között, hogy az egyik turisztikai látványosság a szeretet jelképévé vált. Vagy az is volt… már nem tudom pontosan, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy amikor készült, az akkori munkahelyemen az akkori szerkesztőm egyre-másra azt a feladatot rótta ki rám (igen, kirótta, mert felért egy büntetéssel), hogy kérdezzem meg a

Esős nyári nap

Kint ülök a teraszon, vagy azért mert dolgozom, vagy azért mert pihenek. Mostantól ugyanis a saját terasz – szerkesztőségemben dolgozom. Az ú.n. home-office nálam pontosabban terrace – office. Berendeztem a csukott erkély egyik sarkát dolgozó saroknak. Nagyon szeretem, ha a képernyőről felnézek, akkor a zöld lombokat látom. Ráadásul sokkal könnyebb rendet tartanom a szobában, nem

A trianoni évforduló kapcsán

Nem értem, ha magyarok vagytok, miért utaztok román jelzésű busszal? – kérdezte szép magyar nyelven tőlem a legsötétebb bőrű ember, akivel valaha találkoztam, Versailles-ban, a kastély előtti parkolóban. Mondtam, ez hosszú történet, nincs időm elmagyarázni. Remélem, ha valóban érdekelte, azóta rájött az a kongói fiatalember, aki az Eiffel-tornyot mintázó kulcstartókat árult a Párizshoz közeli város