Otthon – József Attilával és más emlékekkel

József Attila kinagyított portréja a balatonszárszói emlékházban

Úgy érzem, van egy mulasztásom, éspedig az április 11-i magyar költészet napja, vagyis József Attila születésnapja, amelyet nem felejtettem el, csak éppen nem jeleztem ezzel kapcsolatosan semmit. (Márai Sándor is április 11-én született, 1900-ban).

Amióta 2013-ban Balatonszárszón jártam, József Attila sógorának a volt nyaralójában kialakított emlékházban, minden évben elmesélem, mennyire megható volt számomra a költő emléktárgyai között járni, nézelődni. A barátnőm vitt el oda, meglepetés volt, úgy is érintett és a végén, mire kijöttünk, már mindkettőnknek folytak a könnyei, nem is titkolhattuk, mennyire meghatódtunk.

Egy pamlag, egy bőrönd, néhány személyes tárgy látható itt. Egy másik, falra felszerelt üvegtárlóban az az ing, amelyet a vonatbalesetekor viselt. Szakadt és barna foltok láthatók rajta. 

Azt is el szoktam mesélni, hogy a fényképezés tilos volt, de képeslapot, vagy valami más kis emléktárgyat sem lehetett kapni, ezért én titokban a kis fényképezőgépemmel néhányat kattintottam.

József Attila 1905-ben született, április 11-én. Az én (anyai) nagymamám 1907-ben. Sokat mesélt nekem a költőről, bár ő Adyt jobban szerette, nem tudom már miért, biztos mondta, de nem figyeltem eléggé, nem jegyeztem meg. Szóval gyerekfejjel úgy képzeltem, hogy akár ismerhették is volna egymást, gyerekként együtt is játszhattak volna. (Persze, a háromszéki kis faluban élő árva parasztlány meg a budapesti szintén szegény prolifiú!). Sokat mesélt az életéről, a nyomorúságos sorsról – talán ezért is gondoltam azt, hogy együtt is játszhattak volna, hiszen mélyszegénységből mindkettejüknek bőven kijutott. Aztán ahogy megtanultam olvasni, elolvastam József Jolán A város peremén című regényét, amelyet végigsírtam és egy kicsit szerelmes is lettem Attilába. )))))

Később már a magyar tanárnőnknek köszönhetően ismertem/ismertük és szerettük meg még jobban József Attila költészetét. A volt osztálytársak emlékeznek még, hogy a Demes Gabi néni óráira úgy kellett készülni 9. és 10. osztályban, hogy a tanév elején kiosztott verseket a kiírt dátumra meg kellett tanulni, nem volt apelláta. Nem kérdezte, nem figyelmeztetett előtte, hogy megtanultuk-e, mert közeledik az időpont, vagy ilyesmi. Csak kiszólított és várta, hogy mondjuk. Ha nem tudtuk, nem csapott cirkuszt, nem volt hiszti, csak beírta a jegyet, és 1-től osztályozott.

József Attila szobra Budapesten a Duna-parton